A hangulati élet eltolódásait életünkben rövidebb időszakra vonatkozóan mindannyian megtapasztaltuk jókedv vagy szomorúság formájában.
A depresszióról, mint betegségről akkor beszélünk, ha az eltolódás jelentős mértékű, huzamos időn át fennáll, megváltozik a magatartás, a gondolkodás elnehezül, az érzelmek eltompulnak (nem tud örülni), csökken a szellemi-fizikai teljesítmény, romlik az életminőség, beszűkülnek a társas kapcsolatok, alvás és egyéb vegetatív zavar alakul ki.
A hangulat tartósan nyomott, az örömkészség és érdeklődés fokozatosan csökken, majd elvész, a testi szellemi energia elfogy, fáradékonyság, nehezen gondolkodás, alvászavar, önbizalomhiány, bűnösségérzet, jelentéktelen cselekedetek felnagyítása, feleslegesség tudat, csüggedés és a jövőtől való félelem, étvágytalanság, a szexuális vágy csökkenése, típusos alvászavar (néhány órai alvás után megébredés, majd visszaalvási nehézség) alakulnak ki. Az önpusztító gondolatok gyakoriak.
Életünk során szinte valamennyien átesünk ezen a betegségen. Különbségek a depresszív szakaszok időtartamában, a periódusok számában és mélységében vannak. Ma különösen veszélyeztetettek vagyunk, mivel hihetetlenül megnőtt a stresszkeltő ingerek száma és mértéke. A megküzdő mechanizmusokat azonban nem kapjuk készen, és a legtöbb iskolában sem tanítják. Ezt pótolhatjuk szakember segítségével, akinek vezetésével elsajátíthatók a különböző technikák.
Disztimia estén a tünetek a depresszióban látottakhoz hasonlóak, de azoknál enyhébbek, viszont huzamosabban (legalább 2 éve!) fennállnak, már fiatal felnőttkorban kialakulhatnak, és nehézséget okoznak az életvezetésben.