"Minden ember egyedi, egyszeri és megismételhetetlen."

Minden bizonnyal sok pszichológiával foglalkozó weboldalon, több pszichológus honlapján olvasták már ezt az ősi bölcsességet. De vajon azon kívül, hogy büszkén mondogatjuk eme néhány szót, valóban értjük is?

Minden sokat mondó, de száraz életrajzi és szakmai adatot megelőzve álljon itt egy kedves tanulságos kis történet, mely bár hosszú évekkel ezelőtt történt, és körülbelül 5 percet ölelt föl, mégis sokszor eszembe jut.
Egy tavaszi délelőtt gondolataimba merülve várakoztam a villamosra. Nem voltunk sokan a megállóban, rajtam kívül egy anyuka a gyermekével, és egy könyvet olvasgató bácsika várt a szerelvényre. Egyszer csak a bácsika a következőkkel fordult oda hozzám:

-Elnézést Kisasszony! Egy nagyon érdekes könyvet olvasok, lehet egy kérdésem ezzel kapcsolatosan?
-Persze természetesen - válaszoltam.
-Mondjon, kérem olyan tulajdonságot, amiben Ön jobb (több, ügyesebb, stb.), mint mindenki más

Őszintén meglepődtem ezen a kérdésen. Elkezdtem serényen gondolkozni, hogy lehetőleg valamilyen okos válasszal szolgáljak beszélgetőpartneremnek. Kis töprengés után kezdem zavarba jönni... ajaj... nincs olyan tulajdonságom, amiben jobb lennék mindenkinél... egy ilyen sincsen... Na de akkor most mit válaszoljak? És egyszer csak, valahonnan a lelkem legmélyéről megszületett a válasz:

-Nincsen egy olyan tulajdonságom sem, amiben mindenkinél jobb lennék. Viszont tulajdonságaim az az összetétele, ami én vagyok, az a jó, attól vagyok én jó, attól vagyok én egyedülálló.

Örültem, hogy végül ilyen értelmes válasszal sikerült előállnom, a bácsi is örült, mondta, hogy ilyen választ még nem kapott...

Válaszom nem egy nagy zsenialitás, de általában nem gondolunk erre. Mert valóban egyediek vagyunk, megismételhetetlenek, és éppen ezért csodálatosak. Remélve, hogy ő is egyszer weboldalamra téved, itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem annak a bácsinak a 19-es villamos megállójában, hogy megvilágította számomra is ezt az alapigazságot.

Szánjon Ön is egy percet a bácsi kérdésére! Ön mit válaszolt volna?

Magamról

Már kamaszkoromtól kezdve foglalkoztatott az emberi működés, az emberi viselkedés mögött meghúzódó mechanizmusok, az emberi lélek mélysége és misztériuma. Próbáltam megérteni saját magam és másokat, kerestem, mi kell a változáshoz, változtatáshoz. Fiatalon megszületett bennem az elhatározás, mivel szeretnék foglalkozni: emberekkel, embereknek való segítségnyújtással, már csak a "hogyan"-ra kellett választ találnom. Ehhez az orvosi, illetve a pszichológusi pálya kínálkozott, mint két lehetőség, és végül e második mellett döntöttem.

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai karán végeztem pszichológusként 2006-ban. Már egyetemi éveim alatt kapcsolatba kerültem különböző pszichológiai zavarokban szenvedő betegekkel azon kutatásaink során, melyet az OPNI (Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet) Nyéki út részlegén, illetve a SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján folytattunk. Kutatásaink két irányban folytak:

  • a depresszió kimenetelét és súlyosságát bejósló tényezők vizsgálata
  • a személyiségzavarok diagnózisában jelentős segítséget nyújtó mérőeszköz magyarországi adaptációja
Az egyetemen szerzett nagy mennyiségű elméleti tudást a fentiek mellett további szakmai gyakorlattal egészítettem ki posztgraduális módszerspecifikus képzéseim során, úgy, mint Autogén tréning, Firkateszt Elemzés, Integratív Hipnoterápiás Képzés, Pszichodráma.

Szakmai tapasztalatszerzésem, szakmai fejlődésem meghatározó mérföldkövei voltak a saját önismereti folyamatom során tett felfedezések, saját berögződéseimmel való sikeres küzdelmek. Részt vettem mind egyéni, mint csoportos terápiában, ahol az emberi természettel és saját természetemmel kapcsolatos sok kérdőjel megválaszolásra került bennem. Hiszem azonban, hogy az önismeret egy soha véget nem érő ösvény, nem olyan dolog, amit kipipálhatunk, hogy "na ezzel megvagyok". Ezen az ösvényen az első lépések, az első szakaszok bizony nehezek, kitartást és kemény munkát igényelnek. Ahogy azonban az első szakaszokon túljutunk, az önismeret göröngyös, akadályokkal teli ösvénye kalandteli utazássá válik.

A személyiségpszichológiai tudásomat és tapasztalatomat szervezetpszichológiai ismeretekkel, munkahelyi környezetben megvalósuló személyiségfejlesztésben szerzett gyakorlattal egészítettem ki. Már az egyetem alatt elkezdtem készségfejlesztő tréningekkel foglalkozni, kisvállalatoktól egészen a nagy multinacionális cégekig tartottam kommunikációs, konfliktuskezelési, együttműködési, vezetői és stressz menedzsment készségeket fejlesztő tréningeket magyar és angol nyelven.

2010. januárjától a www.webbeteg.hu és a www.kamaszpanasz.hu internetes oldalaknál pszichológus szakértőként foglalkozom tinédzserek és felnőttek lelki problémáinak megoldásában való segítségnyújtással.

Magánrendelőmet 2007 legelején nyitottam meg a fejlődni, változni vágyó felnőttek és serdülőkorú fiatalok számára. Mindenki kerülhet élete során olyan helyzetbe, ami elsőre reménytelennek, megoldhatatlannak tűnik, már nem megoldás az sem, ha a családdal vagy a barátokkal kibeszéljük a történteket. Ebben tudok segíteni, közösen keressük meg a kivezető utat, hogy visszaállhasson lelkünkben a harmónia. Emellett hiszek abban, hogy nem csak probléma esetén fordulhatunk pszichológushoz, hanem akkor is, ha "csupán" magunkhoz szeretnénk közelebb kerülni, magunkat szeretnék jobban megérteni. Lelki egészségünkhöz ugyanis alapvetően szükséges az önismeretbeli fejlődés, ami mintegy védelemként szolgálhat a későbbi nehéz élethelyzeteinkben, problémáink során.